Egy minőségellenőr hétköznapjai

Szóval. Február elején új munkahelyre kerültem. Csehek közé. Minőségellenőr vagyok egy cégnél, ami vonatokra gyárt ajtókat. Az első három hét volt a betanulás, az alatt az idő alatt minden nap voltak olyan időszakok, amikor nem volt semmi dolgom, de úgy kellett tennem, mintha dolgoznék. Beálltam a melósok fölé, figyeltem a munkafolyamatot és jegyzeteket készítettem az egyes munkafázisokról. A jegyzeteimet pedig kiegészítettem magyar nyelvű beírásokkal, amik többnyire valami egetverő baromságok voltak, mert ugye unatkoztam. Már második hónapja dolgozom ott, a betanulásnak régen vége, de még mindig minden nap akadnak olyan időszakok, amikor semmi dolgom nincs, hát még mostanában is jegyzetelek. Ez már gyakorlatilag naplóvá nőtte ki magát, időnként zenés utalásokkal, néhány részletét megosztottam pár barátommal, akiknek tetszett, az ő biztatásukra döntöttem úgy, hogy az egészet nyilvánosságra hozom. Olyanok, amilyen az épp aktuális hangulatom volt, változó. Ha jobb napom volt, egész humoros dolgok születtek, máskor unalmasak, szinte depresszívek. Azért leírom. Az elején még csak a „kamujegyzet” volt. Csak példákat írok: - Földelő csavar – kolléga felvilágosított, hogy „az azért köll, hogy az utasokat a vonaton majd meg ne kúrja az áram” Közben megbeszéltük, hogy az életben a legfontosabb dolgok közé tartoznak a lyukak. Meg az, hogy a kábelezésnél nagyon fontosak azok a védő szarok. Aztán elkezdtünk az embereknek álneveket adni, hogy amikor róluk beszélünk magyarul, ne figyeljenek föl arra, hogy a nevüket hallják. Így lett egy tetovált nyakú skinheadből a Cirkáló, egy Kleker nevű mérnökből Kókler illetve Kraken felügyelő, a tesztelő munkásokat pedig testőröknek hívtuk általánosan, külön-külön Bolhás, Púpos, Melírtestőr és Szalma úr. Róluk majd írok bővebben, mindent a maga idejében. Ahogy ott álltunk imitálva a munkát, azt a megjegyzést írtam, hogy mi itt ilyen hülyegyerekeknek látszó balfaszok vagyunk. Kolléga kiegészít: de intelligensek! Aztán észreveszi, hogy az egyik melós rossz sorrendben szerelte be a csavarokat és alátéteket egy alkatrészhez. Figyelmezteti rá, és nekem mosolyogva ezt mondja: „Na, most megszívják a bronyók. Kapkodhatnak, mer ki kell az egészet cserélni.” Ezek az ellenőrmeló szépségei. Aztán Kraken felügyelő figyelmeztetett minket egy reklamációra, mi szerint néha kicsi a lyuk, ki kell bővíteni. Na ugye, hogy mennyire igazunk volt korábban a lyukak fontosságával kapcsolatosan? A második héten kezdtem naplószerűen írni.