Egy minőségellenőr hétköznapjai

Új utakon járok. A cégem német vezetése leépítette a szlovákiai részlegét, így pár ellenőr kollégával munka nélkül maradtunk. megvoltam én itthon, de lassan felélem a tartalékaimat, munka után kellett néznem. Március 28.-i kezdettel egy szlovákiai cég alkalmazottja vagyok, autók fröccsöntött műanyag alkatrészeinek a gyártását ellenőrzöm, csupa hölgy kollégával. (kivétel a Hóhányó, akiről majd még bővebben írok, valószínűleg egy teljes bejegyzés központi témája lesz) Nem terveztem a blog folytatását, de három ledolgozott nap után rájöttem, hogy bár a munkamódszerek és az ellenőr-munka jellemzői itt is megvannak, az emberek hozzáállása merőben más. Itt főképpen felvidéki magyarok dolgoznak, és a blog folytatása akkor merült föl bennem, amikor érdeklődni kezdtem a biztonsági előírásokról, arról, kell-e bakancs, és hasonlók, erre ezt a választ kaptam egy "mestertől": "Há, ha a lábadra esik egy 25 tonnás szerszám, akkormá egyp.csa, hogy ott vót-e a acélbetét..."
Azt hiszem érdemes lesz jegyzetelnem majd :-D
 

Tegnap volt az utolsó munkanapunk. Estére szerveztünk egy búcsúbulit, amire szinte mindenkit meghívtunk, összedobtunk egy kis pénzt, hogy a vendégeink lehessenek egy estére az emberek. Néhányan közülünk állást szereztek a cégnél, szóval maradnak, de tisztában vagyunk azzal is, hogy páran már soha nem látjuk a másikat, mert kicsi a valószinűsége, hogy visszaküldenek ellenőrizni ugyanoda.
Magam is meglepődtem, hányan jöttek el. Még középvezetői beosztású menedzserek is. Ott volt a kiszállítás, a hirtelen indulatairól híres lengyel csoportvezetőjével, aki kicsi ember, de bárkinek nekimegy és olyan a kézfogása, mint a satu. Ő elkérte a számomat, és nagyon elérzékenyülve mondta, hogy sohe nem dolgozott még magyarral, de velem nagyon jó volt együtt dolgozni, és tulajdonképpen azért jött, hogy tőlem elköszönjön. Ott volt Szalma úr, aki a hatodik vagy nyolcadik söre után éjjel fél egykor köszönt el, és kicsalta a könnyeimet azzal, hogy azt mondta, már szinte a fiának tart engem. Ott volt a Bolhás, aki vigyorgósra itta magát, és a Púpos is, akitől emlékbe egy hokis kulcstartót kaptam, mivel tudjta, hogy ez a sport nem érdekel, így ő jut majd eszembe róla. Céline, aki szinte minden buliban ott volt velünk, és nagyon a kollégák szívéhez nőtt, kapott tőlünk egy céges trikót, amit minden aláírtunk, és aminek az elejét egy csillag és egy “Céline” felirat, a hátulján pedig egy nagy egyes és a név: “Céline Dijon” Tiszteletbeli kolléga lett.
Jukka Paivonent most az egyszer hosszú pórázra engedte a barátnője, szegényen meg is látszott, elmosódott arccal köszönt el, úgy kellett őt támogatni hazafelé.
Aurora kolléga, jól meszervezte ezt is, a tőle megszokott színvonalon, sokat tanultam tőle ez akatt a 8 hónap alatt, még ha rengeteget vitatkoztunk is.
Hiányozni fognak ezek az emberek.

Már nemigen jövünk össze egy rendes focira, kevesen vagyunk. De minden héten megtartjuk a szokásos taktikai értekezletünket valamelyik brünni kocsmában. A tegnap este után például nem akarom egy ideig azt a szót hallani, hogy “Absinth”...Szét akar menni a fejem.
Beütött a gebasz. Az utolsó három héten csak és kizárólag 12 órás műszakokban melózunk. Persze amikor februárban felajánlottuk a Xerxésznek, hogy túlóráznánk, akkor azt mondta, hogy a minőségellenőröknek nem szabad.

Amikor azt írtam, hogy az ember azt hinné, már nem érheti meglepetés, akkor nem számítottam erre. Mivel a mi projektünk a vége felé közeledik, a főnökeink azt hiszik, már könnyű dolgunk van, ezért egyik kollégát áthelyezték máshova. A helyére viszont nem tettek senkit, mondván, a végét már kibírjuk úgy is, ha az ő munkáját egymás közt elosztjuk. Ezért mostantól nem napi 8 órában dolgozunk, hanem akad hetente kettő vagy három tizenkettesünk is. Ja, és ugyanezt játsszák el a csomagolást ellenőrző egyetemistáinkkal is, azok már elkezdik a téli szemesztert, így az ő óráik is ránk maradnak.

Ez az utolsó hónapunk itt. Az ember azt hinné, már nem érheti meglepetés. Már nem lesz minden napos naplóbejegyzés, inkább csak így írom egy helyre az említésre méltó dolgokat.
Egyik nap például kihoztak a “kert”-be. Ez a raktára a cégnek, gyakorlatilag minden legyártott termék ide kerül becsomagolva, aztán megrendelői igény szerint innen szállítják ki. Mostantól a reklamációs anyagok egy része is ide jön és itt javítják, ezért hetente egyszer ki kell jönnöm átellenőrizni azt, ami ezekből készen van.

A gyártás vezetésének minden reggel gyűlése van. Ma is nagy erőkkel vonultak laptoppal a hónuk alatt quality menedzserek, technológiai mérnökök, tervezők, rendszergazdák, legalább heten egy kupacban. Szalma úr, amikor ezt meglátta, rámnézett a szemüvege fölött, és ezt kérdezte: Ma melyik szent ünnepe van, hogy ilyen körmenetet rendeztek?

A szokásos káosz. A kiszállítás nincs összhangban a gyártással, nálam konfrontálódik az egész, a gyártás azért cseszeget, mert nem csomagolják azt, amit odahoznak nekem ellenőrzésre, a kiszállítás meg azért, mert nem olyat ellenőrzök, amit ők csomagolni szeretnének.

Azért itt nem unatkozunk. Atti kolléga időnként tanít pár magyar szót a cseheknek. Egyik idősebb cseh munkatárs kíváncsi volt, hogyan tudná sürgetni a munkában a magyarokat. Attila persze nem azt tanította meg neki, hogy “Gyorsabban!”, így Zsolti kolléga eléggé meglepődött, amikor az ötvenes éveiben járó bajuszos cseh úriember melléállt, majd komoly arccal, szigorúan, nyomatékosan közölte vele ezt: “Zsolti, köcsög vagyok!”

Ritka rossz nap ez, ahhoz képest is, hogy hétfő van. Kollégák dolgoztak szombaton, de egy sort se írtak arról, hogy mire számítsak. A soron kész anyagok várnak, fogalmam nincs ellenőrizte-e már valaki, ráadásul lopják az irattartóinkat.  A zoknim meg elszakadt reggel, miközben húztam föl... (Place Vendome - Guardian angel)

Tegnap fociztunk. Össze vagyok törve rendesen. Kapus vagyok tudniillik, az egyik kezemen egy ujj rándult meg, a másik alkarom meghúzódott, a bal lábamat pedig felhorzsolta a műfű... Alig élek.

Ez nem az én napom. Reggel rögtön egy csomó olyan anyag várt sürgős ellenőrzésre, amit nem ismerek, ráadásul reklamációk jöttek egy másik anyagra, amiből viszont elég sokat szoktam ellenőrizni. Nincs épp sok életkedvem. (Ryan Star - Breathe)

Nem akarom elhinni! Közel fél év könyörgés után kicserélték a számítógépünket egy újabbra. Gyorsabb! Most már nem kell kimennem egy kávéra, ha meg akarok nyitni egy Excell-fájlt...
(Helloween - Power)

Reggel ötkor olyan sötét volt, mintha október lenne. Viszont a hónap elején senki nem kapkod, alig van dolgom. (Manfred Mann - Blinded by the light)

Hát, ez a hét is gyorsan elment. (Mondta Hófehérke)
Hónap vége van, komoly hajtás, nem tudtam írni.

Szarul indul a reggel, esős borongós idővel. melóban meg azt látom, hogy a délutános kolléga meghagyta a fontosabb anyagok nagy részét reggelre. Legalább unatkozni nem fogok. Ráadásul ma jön valami audit a cégtől, hogy felmérje a munkakörülményeinket és a módszereinket. Ez azt jelenti, hogy egy öltönyös fazon hülye kérdéseket fog majd feltenni. (Cseh Tamás - Dosztojevszkij)
Na jó, nem volt öltönye.

Nem írtam még pár új kollégáról. A kiszállítást ellenőrzők között például van egy dadogós srác. De az adminisztratív melókra felvett sráccal is nehéz beszélgetni, egyrészt mert a haja Pumuklira emlékeztet, másrészt mert valami idegi probléma miatt folyamatosan pislog és kacsintgat. (Waylon Jennings - I’ve allways been crazy)

Újra meló két hét után. Sőt, rögtön egy 12 órás műszakkal kezdek. Szalma úr első mondatával letol: “Na nézd csak, ki jelent meg itt egy hónap után!” Egyébként egészen rendben van itt minden.  (Golden earring - Radar love)

Péntek. Reggel gyorsan át kellett futni 14 anyagot, ami már kiment, de észrevettek egy módosítást rajta, ami miatt nem engedhetik el, visszahozatták a kiszállítással. Ezek ennek nem örültek, mert ez a 14 anyag feltartotta őket a munkájukban, addig, míg ezek nincsenek ellenőrizve, addig nem foglalkozhattak semmi mással. Ügyesen dolgoztunk, egy óra alatt lerendeztük az egészet, pedig ha elkezdek belekötni dolgokba, ahogyan a Xerxész elvárná, akkor ez eltartott volna két, három órán át is. A kiszállítás megtapsolt. Hálásak voltak, hogy nem tartom fel őket.
Hazamegyünk ma, aztán két hétig nem leszek itt. Egy hét üzemi leállás, aztán egy hét szabadság. Rámfér a kikapcsolódás.

Asszem ma kimarad a kávé, nincs apróm. A számítógép meg lassúbb, mint valaha. Új testőrt tanítanak be, mert a Púpos Franciaországban meg Belgiumban javít anyagokat, amik már kimentek de módosítani kell őket utólag. Ezt az embert Zimermannak hívják, a kollégám viszont nem jegyezte meg a nevét, és azt találta mondani, hogy “Leellenőriztem egy anyagot a Messerschmidtnél...”
Mondanom se kell, megszületett egy új álnév :-)

Egyáltalán nem mondhatom, hogy pihent vagyok. De ez másokról sem mondható el, a Bolhás és a Melírtestőr például csak nyolcra jöttek be hat helyett.

Nem hiszek a véletlenekben, viszont szeretek összeesküvés-elméleteket gyártani. Jó kis kombináció, mi? Mindenesetre gyanús, hogy a Xerxész pont engem akar szombati melóra, pont akkor, amikor pont megint nem kell másnak dolgoznia, szóval pont nem lesz sofőröm, aki haza tud vinni hétvégére. Pont. Gondolom az is csak véletlen, hogy ez negyedszer történik már meg. Nem baj, neki se kell tudnia mindenről. Arról se, hogy Atti megvár a panzión, a kedvemért egy nappal később megy haza, csak hogy így én is hazajussak.

Korán reggel megkapom a Bolhástól, hogy : “Mit mászkálsz itt, mint valami Szovjetúnió hőse?” Szalma úrék meg bőszen szednek szét egy anyagot, mer nem találják a fogót, az öregnek az a gyanúja, hogy benne felejtették. Na és, sebészekkel is előfordul.

Ezek az új kollégák itt állandóan engem zaklatnak. Nincs még kijelölt munkahelyük, se számítógépük, abban sem biztosak, hogy tulajdonképpen mi a dolguk, és mivel a koordinátoruk Auróra kolléga, csak tízre jön, hattól tízig minden hülye kérdésükkel hozzám jönnek. Az én asztalomat és gépemet használják, idegesítő kissé. AC/DC - Stiff upper lip

Kb. egy hete a kiszállítást is ellenőrzik itt kollégák. Asszem diákmelósok. Én figyelmeztettem a Xerxészt arra, hogy ezeknek itt nehéz életük lesz. Ő nagyon magabiztos, hát majd meglátjuk.

Hát, mit mondjak... volt már jobb napom is. Egyrészt hétfő van. Másrészt baszogatnak. Harmadrészt egyébként is tele a tököm.